Zseniális sportolók, kiváló előadók és elképesztő alkotásokat jegyző művészek. Egytől egyig született tehetségek, akikben az első pillanattól kezdve ott volt a lehetőség. De mi által került felszínre és mi minden határozta meg a sikereiket? A témában a Felhőn Szállók Program szakmai vezetőjét, dr. Duró Zsuzsa pszichológust, tehetségfejlesztési szakembert kérdeztük.

-Tehetség. Egyértelműnek tűnő, mégis nagyon nehezen leírható fogalom. Mi a pontos meghatározása?
-A tehetség egy velünk született adottságon alapuló, folyamatos képzés és fejlesztés által létrejövő képesség, amely az élet egy vagy két területén az átlagosat meghaladó teljesítményt hoz létre. Ebből a kicsit hosszú definícióból kiderül, hogy a tehetség kibontakozásához meglehetősen sok tényező ideális együttállása szükséges. A legfontosabb az adottság, amelynek megléte szerencse kérdése, hiszen öröklött. Vagy van, vagy nincs. Emellett kiemelkedő szerepe van a környezetnek, amibe a család, a barátok és a kortárs csoport is rendkívül meghatározó. Mindannyian éreztük már, hogy egy elismerő, támogató közegben sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek. Ugyanez igaz a tehetségre is. Egy jó és biztonságos környezetben hamar szárba szökken, míg támogatás nélkül lehet, hogy sosem kerül felszínre.

– A meghatározás másik fontos üzenete, hogy nem lehetünk mindenben jók.
– Igen, a tehetség egy, maximum két területre korlátozódik. Nem lehetünk mindenből tökéletesek. Ez mind fizikailag, mind mentálisan lehetetlen.

Erre törekedni és ehhez ragaszkodni egy olyan túlterhelést jelent, ami súlyos problémákhoz vezethet.

Belátom, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt és megengedni magunknak a hibákat, mert egy rendkívül teljesítményorientált világban élünk. Az normális, hogy már gyermekként van egy teljesítmény vágyunk, ami időnként, sajnos egyre gyakrabban átcsap kényszerbe. Fontos folyamatosan tudatosítani magunkban és a gyermekekben is, hogy egyáltalán nem baj, ha vannak gyengeségeink. Nem szabad, hogy az azokra való koncentrálás őrölje fel az energiáinkat.

– Mik azok a képességek, amelyek a legkorábban megmutatkoznak? Honnan tudhatják a szülők, hogy érdemes-e a gyereket egy adott irányba terelni?
– Az egyik legkorábban, már hároméves korban megmutatkozó képesség a zenei képesség. Erre fontos jel lehet, ha például játék közben szívesen van a gyermek zenei környezetben, visszatapsol dallamokat, énekelget. A zenei képességnek három szintje van. Az első a dallamfelismerés, a második a hangszeres játék, a harmadik, legmagasabb szint pedig a zeneszerzés, ami lehet, abszurdul hangzik, de a zenei érdeklődésű gyerekek kilenc-tízéves korban megpróbálkoznak a zeneszerzéssel és nagyon-nagyon jó dolgokat alkotnak. A másik hamar felszínre törő képesség az úgynevezett pszichomotoros képesség, amely a hajlékonyságot, a rugalmasságot és a mozgásra való alapvető igényt jelenti. Ebben az esetben sem kell nagy dolgokra gondolni. Ha például a gyermek szívesen ugrabugrál, tornázik, akkor vigyük néptáncolni, balettozni, igazából mindegy, hogy mit csinál, de mozgassuk a testét, hogy a képességei hosszú távon megmaradjanak.

– Ebben az időszakban van a legnagyobb jelentősége a támogató közegnek. Ők teremtenek lehetőséget. Már a szülők hozzáállása is egyfajta tehetséggondozás?
– A család, mint elsődleges szocializációs tér jelentősen meghatározza a munkához, tanuláshoz való hozzáállásunkat. Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy a családtagjai szívesen fektetnek energiát számukra fontos dolgokba és sikerélményük van, akkor neki is ez lesz a természetes hozzáállása. És igen, ilyen formán a szülők hozzáállása a tehetséggondozás első lépcsőfoka, mert a tehetséggondozás kifejezés magába foglalja a tehetségek fejlődése érdekében végzendő összes tevékenységet, a tehetségek felkutatásától, felismerésétől, azonosításától kezdve a tehetség kifejlesztéséig, a tehetségek társadalomba való beilleszkedésének támogatásáig.

dv.