Melyik az erősebb, a sors vagy az akarat? Ezzel a szinte megválaszolhatatlannak tűnő kérdéssel indul a Kix című magyar dokumentumfilm, amely tavaly ősszel került a nyilvánosság elé és azóta is felkavaró, szomorú valóságával járja az országot, sőt a világot.
Június 10-én a Rácz Gyöngyi Közösségi Központban az Újpesti Felhőn Szállók Program és az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat közös szervezésében szociális szférában dolgozó szakemberek közösen nézték meg a filmet. A vetítést egy rendkívül tartalmas és mélyen elgondolkodtató beszélgetés követett, amelyben részt vett: Váradi Éva, szociális munkás, gyermekvédelmi szakember, Kiss Viktória Réka, a film producere, Bárnai Árpád, gyermekvédelmi szakember, az Élményakadémia szakmai vezetője, Révész Bálint, a film egyik rendezője, Ruszkai Zsolt, az Újpesti Szociális Intézmény igazgatója és Fiala Borcsa, a wmn.hu volt főszerkesztője, ismert újságíró és blogger.
(Balról jobbra: Váradi Éva, Kiss Viktória Réka, Bárnai Árpád, Révész Bálint, Ruszkai Zsolt, Fiala Borcsa – fotó: UProgram – Németh Péter)
Sanyi történetét már sokan ismerjük, de sosem ismerhetjük elegen. Egy budapesti kisfiú, akinek a felnövése annyi kérdést vet fel, hogy inkább behunynánk a szemünket, de a film egyszerűen ezt nem engedi. Szüntelenül teszi fel újra és újra őket, míg végül elkerülhetetlenné válik, hogy beszéljünk róla. És tulajdonképpen ezért is készült el. Egy film, amelynek nincs vége a stáblistával, sőt igazából akkor kezdődik, amikor a vetítés után felkapcsolódnak a villanyok és szépen, lassan mindenki elkezdi kiereszteni a mellkasába szorult levegőt.
Mit lehet és mit kell megmutatni egy ilyen történetből? Ki és mit tehetett volna, hogy ez másként alakuljon? Miért számít a tenger minden cseppje? Szakemberekként hogyan lehet egymást segíteni és edukálni abban a kilátástalannak tűnő helyzetben, amiben ma Magyarországon a gyerekvédelem és az egész szociális hálózat van? A beszélgetésen ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel. Kérdések, amelyekre kész válaszok nincsenek és lehet, hogy jó ideig még nem is lesznek, de egyszerűen muszáj őket időről időre feltenni magunknak és egymásnak is.
(fotó: UProgram – Németh Péter)
„Ha a mi filmünk bármilyen apropót szolgáltat olyan beszélgetésekre, ami most is itt zajlik, akkor azt gondolom borzasztó nagy dolgot tesz”
– emelte ki a film producere. – Ha ilyen szakmai fórumokon vagy akár magánbeszélgetésekben is felmerül ez a téma és együtt gondolkodunk róla, akkor már volt értelme, hogy a Kix elkészült.
Révész Bálint, a film egyik rendezője többször is hangsúlyozta: a Kix azért is született meg és azért is szeretnénk minél többekhez eljuttatni, hogy piszkáljuk meg a közönyt. Egy óda a közönyhöz. Sanyin keresztül megmutatja, hogy az emberi kapcsolódás alapvető szükségletünk és nem muszáj szociális szakembernek lenni ahhoz, hogy valakin segítsünk, már az is elég, hogy jelen vagyunk, támogatjuk és felteszünk neki egy banálisnak hangzó, mégis nagyon fontos kérdést: hogy vagy?
dv.