Egy karfás, puha székben ülök, az ablakon keresztül simogatja az arcomat a lemenő Nap, a bejárati ajtó pedig az általam valaha látott legbékésebb helyre nyílik. Az Újpest városmakettjét megalkotó szobrászművésszel, Tóth Dáviddal verőcei stúdiójában beszélgettünk.
– Bár már itt, a Dunakanyarban éltek, ezer szállal kötődsz Újpesthez.
– Amikor anyukám elvégezte a főiskolát, akkor az első megbízásából a nagymamámtól örökölt Vas Gereben utcai veteményesben megépítette azt a műtermet, amelyet aztán édesanyám, édesapám és én is használtunk. Később a műteremhez épült egy ház is. Nagyon szerettem ott dolgozni, de teljesen érthető módon a szomszédok nem viselték jól, amikor követ faragtam és a piros Lada tetején egy centi vastagon állt a kőpor. A kétezres évek közepén Verőcére jöttem alkotni, a Covid alatt pedig aztán ide is költöztünk.
– Ezek szerint anyai és apai ágról is örökölted a művészi vénát.
– Édesapám, Tóth Béla Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész volt, a lovak és az állatszobrászat szeretetét tőle örököltem. Anyai ágon is egyértelműen jön ez a vonal, sőt a nagymamám testvére Mikus Sándor szobrászművész volt.
– Mikor derült ki, hogy megvan a tehetséged felmenőid nyomdokaiba lépni?
– Már egészen kicsi koromban. Állandóan bele szerettem volna piszkálni a nagymamám dolgaiba. Ő rengeteg szép kis gyerekszobrot készített, amelyek aktok voltak és én is mindenáron aktokat akartam csinálni, segíteni szerettem volna neki. Ezzel párhuzamosan az óvónők is jelezték a szüleimnek, hogy teljesen más minőségű rajzokat készítek, mint a többiek.
Tőlem bármikor megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt mondtam: szobrász és „lovagló”.
– Tulajdonképpen mindkettő teljesült.
– Igen, bár a lovaglás az hobbi maradt, de a lovak és az állatok szeretete az egész művészetemet meghatározza. 1997-ben diplomáztam a Képzőművészeti Főiskolán, aztán főként restaurálással foglalkoztam, például a Sándor-palota külső homlokzatán és belső mennyezetén is dolgoztam, de az újpesti Bagolyvár felújításában is részt vettem.
– Mikor kezdtél köztéri szobrok készítésével foglalkozni?
– Édesanyám mindig nagyon büszke volt rá, hogy neki hét köztéri szobra van, az apám is hatalmas lovasszobrokat, portrékat, emlékműveket készített. Én tulajdonképpen ebben a létezésben szocializálódtam. Mindig figyeltem és figyelem a pályázati lehetőségeket és igyekszem a legjobban teljesíteni, hogy el is nyerjem azokat.
-Ez már rengetegszer sikerült is. Országszerte találkozhatunk a szobraiddal, újpestiként pedig büszkén mondhatjuk, hogy nekünk több Tóth Dávid alkotásunk is van. A legújabb augusztus végén foglalta el méltó helyét az Egek Királynéja Nagytemplom bejáratával szemben.
– Amikor megkaptam a felkérést, hogy készítsem el Újpest városmakettjét, akkor egyből járni kezdett az agyam, hogy hogyan tudom a lehető legnagyobb érzékenységgel és részletességgel visszaadni azt, amitől Újpest Újpest. Azt, hogy ehhez az „esszenciához” milyen épületeket kellene megjelentetni javarészt én találtam ki, és ennél elengedhetetlen az a tény, hogy én is ezek között az épületek között nőttem fel. Újpest többek között a Tungsram, a Víztorony, a panelházak, a teknősös játszótér, a stadion, az SZTK, a Népsziget. A maketten összesen huszonegy miniszobor kapott helyet.
A művészről bővebben:
www.tothdavid.hu
dv.
