Jocó bácsi. Az ország egyik legismertebb tanára érkezik Újpestre március 17-én, hogy a kamaszkorról – pontosabban Kamaszkórról beszélgessen az Ifjúsági Ház színháztermében. Balatoni Józsefet kérdeztük.
Kamaszkór. Ez a címe annak a könyvnek, amit novemberben mutatott be a „tetkós töritanár”. A kötetben sokat olvashatunk arról az érzelemcunamiról, amit naponta produkálnak kamasz gyermekeink, s amelyeket mi is jól ismerünk, feltéve, hogy nem felejtettük el a saját kamaszkori megéléseinket. A véleményformáló „influencer” tanár erről, a tizenéves korosztály fentekkel és lentekkel tarkított hétköznapjairól beszélget állandó társával, Tibenszky Móni Lisával, a Felelős Szülők Iskolája alapítójával az Ifjúsági Házban.
„Ha egy kicsit magunkba nézünk, rájöhetünk, hogy mi, felnőttek pontosan olyanok vagyunk, mint a kamaszaink. Felnőttként ugyanúgy működünk, mint amiket kifogásolunk a gyermekeinkben. Sokszor flegmák vagyunk, általában fáradtságra panaszkodunk, és legtöbbször tanácstalanok vagyunk, hogy mit kezdjünk magunkkal.”
A médiaszemélyiség és tanár életútjához szervesen hozzátartozik, hogy a Veszprém megyei Papkesziből származik, majd hosszú éveken át a XV. kerületi Kontyfa Általános Iskola és Gimnázium népszerű tanáraként dolgozott, s emellett állandó előadója lett egyebek mellett a Felelős Szülők Iskolájának és több tévécsatornának is. A 101 ezer követővel rendelkező pedagógus azt mondja, mindig empatikus tud lenni a kamaszokkal.
„A mai napig kicsit lázadó kamasznak érzem magam, aki azért tud ennyire szolidáris lenni a tizenévesekkel, mert még nekem se nőtt be teljesen a fejem lágya. Másrészt, pontosan emlékszem arra, milyen intenzív megéléseim voltak, hatalmas mélységekkel és magasságokkal.”
Az ország történelemtanára szerint elkerülhetetlen a kamaszkori lázadás, ami a felnőttkori személyiségszerkezet kialakulásának alapvető eleme.
Ilyenkor tanulja meg a leendő felnőtt személyiség meghúzni az énhatárait, a saját kereteit, és ebben az életszakaszban alakítja ki a saját hangját. „Elfogadás, megértés, egyenes és őszinte kommunikáció. Erre biztatom a szülőket, no meg arra, emlékezzünk a saját kamaszkorunkra! Mi is a szüleinkre csuktuk annak idején az ajtót, és inkább a barátainkkal akartunk kapcsolódni, mint a tekintélyszemélyekkel. Fogadjuk el, tinédzserkorú gyermekünknek nincs feltétlen igénye arra, hogy közeledjen hozzánk, beszélgessen velünk. Éppen ezért ne erőltessünk semmit, de álljunk készen arra, ha felbukkan, és váratlan kérdésekkel fordul hozzánk.”
Balatoni József, aki immár nyolckötetes szerző, rengeteg kamaszt táboroztatott már, és a mai napig is tart kamasztréningeket.
„A tematikus tréningjeinken az élménypedagógia elvét követjük: stresszkezelést, önismeretet, kommunikációfejlesztést és szituációs gyakorlatot végzünk együtt a srácokkal.”
Vallja: kamaszaink rendkívül túlterheltek, mind az iskolában, mind pedig a délutáni különórák, edzések, felkészítők által. Hagyjuk őket pihenni, figyeljünk rájuk, és – ha kérik – akkor működjünk együtt a kamaszokkal ebben a korántsem diákbarát magyar pedagógiai rendszerben.